Brokkoli krémleves

Ezt a levest pár hete készítettem, de a piacon járva azt gondolom éppen aktuális lesz, mert szebbnél szebb a brokkoli kínálat. Azt szeretem benne, hogy rém egyszerű, nem kell túlfűszerezni és mégis nagyon finom lesz a végeredmény. Régebben tejszínnel készítettem, de egyszer nem volt otthon és ki kellett hagynom és észre sem vette senki. Volt, hogy krumplit is tettem bele, aztán volt, hogy megfeledkeztem róla és úgy is finom és sűrű lett. Mára egy letisztult, egyszerű recept maradt, amit mindenki szívesen fogyaszt, VEGÉTHÓ-ra minden szempontból megfelel!

Hozzávalók:

1-2 fej brokkoli
1 póréhagyma, vagy vöröshagyma
őrölt fekete bors
őrölt szerecsendió
himalaya só
olívaolaj

Az olajon a felaprított hagymát megpirítottam, hozzátettem a megmosott rózsáira szedett brokkolit, ezt is egy kicsit átforgattam az olajon, majd felengedtem annyi vízzel, hogy éppen ellepte. Sóztam, borsoztam és beletettem a szerecsendiót is (vigyázni vele, mert nagyon átható az íze). Addig főztem, amíg a brokkoli megpuhult, botmixerrel pépesítettem. (Ha valaki szeretne itt hozzáadhat 2 dl rizstejszínt.) Sűrűségtől függően tettem még bele vizet és fűszereket és összeforraltam. Most pirított kenyérkockával ettük. 

Környezettudatos vásárló vagyok!?

Szepykétől és Maxtól érkezett a kérdés, környezettudatos vásárló vagyok-e? Azt gondolom, hogy nem eléggé, de egyre inkább igen! Persze nincs az a dolog, amit ne lehetne jobban csinálni és ez is ilyen. Mióta vegetáriánus lettem, sokkal inkább figyelek arra, hogy milyen ételek készülnek a konyhámban és ez magával vonja azt is, hogy a főzéshez szükséges alapanyagok minősége is fontos a számomra. Sajnos anyagi korlátok miatt nincs módom a teljes bioétkezésre, de amiből tehetem és értelmét látom abból a biot használom.
Akkor lássuk megfelelek –e a környezettudatos vásárló ismérveinek:



A környezettudatos vásárló tízparancsolata

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

Mindig listával megyek bevásárolni, de azt azért nem állítanám, hogy soha nem kerül be olyan dolog a kosaramba, ami nincs felírva. Azért a bevásárlóközpontok szerencsére nem az én költekezésemen fognak meggazdagodni, mert egyre kevesebb az olyan áru amit ott szerzek be. Jóformán az olajra, tésztára, ásványvízre, tisztálkodó és tisztítószerekre korlátozódik. Nem veszek meg semmi olyat, ami félkész, tartósított, adalékokkal dúsított, fehér cukrot, konyhasót, fehér lisztet tartalmaz. Ritkán vásárolok tejtermékeket és mirelitárut (félkész terméket soha). Ily módon a reklámok egyáltalán nem hatnak rám, már csak azért sem, mert szinte nem nézek TV-t. 


2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

Minden héten megyek piacra és elmondhatom, hogy ott többet költök, mint a bevásárlóközpontban. Oda is listával érkezem, ettől függetlenül gyakran elcsábulok, ha valami szép zöldségen, vagy gyümölcsön akad meg a szemem. Először a kistermelőknél veszem meg, amit csak tudok és kizárólag a náluk éppen nem kapható dolgokért megyek a zöldségesekhez. Sőt még arra is figyelek, hogy minél több kistermelőt juttassak némi bevételhez. Kifejezetten szeretem őket, mert amellett, hogy szép és egészséges árut kínálnak,kedvesek és láthatóan örömet szerzek azzal, hogy eladnak valamit. 
A lakókörnyezetünkben lévő kisboltokból csak az elfelejtett, vagy hét közben felmerülő szükségleteinket fedezem, ami nem feltétlenül szerencsés, viszont ezen a ponton a környezettudatosságomnak gátat szabnak az anyagi lehetőségek. Annak ellenére azért, hogy például a Bio Nagyker kártyámmal jóval olcsóbban vásárolok, a helyi bioboltban is veszek ezt-azt, pusztán azért, hogy ő is élni tudjon.



3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

Hát sajnos ennek a pontnak eddig még nem sikerült megfelelnem, de törekedni fogok rá!


4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Az esetek 90%-ban tömegközlekedem, ennek ellenére nagyon bízom benne, hogy ennél többen már nem leszünk a vonaton, buszon, metrón, mert már így is katasztrófahelyzet van.


5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

Igen ezt nagyon szeretném megvalósítani, de Budapesten és vonzáskörzetében ennek a pontnak nem is olyan könnyű megfelelni.


6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

Abszolúte nem érdekel, hogy milyen az általam vásárolt áru csomagolása. A bio és natura termékek egyáltalán nem szoktak drága, csicsás csomagolást kapni, ott az a fontos, hogy látható legyen, mi van a csomagban és ez így van jól.


7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

Erről már írtam fentebb és korábban is. Fontosnak tartom, hogy amit megeszünk az működteti a szervezetünket és ha az életidegen anyagokat tartalmaz, az a szervezetünk működését nehezíti, majd betegségek kialakulásához vezet. Az élő szervezet csak élő táplálékkal képes egészségesen működni, aki ezt figyelmen kívül hagyja az előbb utóbb beteg lesz. Sajnos emberi fogyasztásra alkalmatlan áruk sokasága lepte el a bevásárlóközpontok polcait, a reklámok pedig arra szólítanak fel, hogy az élvezet kedvéért minél többet fogyasszunk belőle. Aki felelősen gondolkodik a saját és családja egészségéről, az elkerüli ezeket az élvezeti-szemeteket.


8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

Ezt a pontot alapvetően betartom, csak olyan zöldséget és gyümölcsöt vásárolok aminek éppen szezonja van. Ebbe a pontba viszont beletartozik az is, hogy csak olyasmit együnk amit saját területünkön termesztettek és a mi bioinformációinkat tartalmazza. Ezt egyrészt nehéz betartani, mert nincs minden árun feltűntetve a származási helye, másrészt nem ehetnénk déligyümölcsöket, aszalványokat. Ezt nyáron be is tartom, viszont télen, amikor egyébként is kevesebb a friss gyümölcs nem szeretnék lemondani a banánról, a mandarinról, vagy a narancsról és ugyanez a helyzet a citrommal is.


9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

Elektromos fogkefém van, de nem használom, más elektromos ketyerét csak olyat használok ami ténylegesen könnyíti a főzést, mint aprítógép,dagasztógép. Az elhagyandó eszközök közé sorolnám a mikrohullámú sütőt is, ami nagyon komoly károkat okoz az élelmiszerben, degenerálja az, elfogyasztva degenerációt okoz a szervezetben is.


10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

Minden olyan cimkét elolvasok amit meg szeretnék venni és számomra még ismeretlen. Ha mindenki így tenne, azt hiszem sokan szembesülnének vele, milyen sok vegyszert csempésznek bele az élelmiszernek nevezett ételekbe.




A környezettudatossághoz úgy érzem hozzá tartozik az is, hogy szelektíve gyűjtsük, és az utcán se dobjuk el a szemetet és spóroljunk az energiaforrásainkkal. 
Senkit sem akarok a vegetáriánus életre rávenni, azt azért nem állom meg, hogy arra bíztassam a mindenevőket, hogy fogyasszanak kicsit kevesebb húst. Akinek fontos a környezete és annak védelme, tudnia kell, hogy az állattenyésztés nagymértékben hozzájárul a környezetszennyezéshez. Ha kissé csökkenne a fogyasztás, csökkenne a kínálat is. Amellett a túlzott fehérjefogyasztás megterheli a szervezetet és szintén betegséghez vezet. Az is nagyon fontos lenne, hogy az elfogyasztott hús, honnan, milyen tenyésztésből származik, hiszen a ridegtartás miatt keletkező stresszhormonok, a növekedési hormonok, antibiotikumok, mind-mind benne vannak az állat húsába, ami elfogyasztójuk szervezetébe is bekerül.

Kép: innen és innen 

Továbbadom a kérdést Siccikének.

Miért jó fiatalnak lenni?

"A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon."
  
                                                                                                                                        Albert Schweitzer

Értem én a körkérdés lényegét, amit Szepykétől kaptam, már jó néhányan meg is válaszoltak előttem, mégis én egy kicsit másképpen közelíteném meg. Nem tudok igazán sem múlt időben, sem többesszám harmadik személyben beszélni erről a témáról, még akkor sem, ha biológiai korom már feljogosítana rá. Azt gondolom, hogy azért, mert már elmúltam 20, meg most már 40 is, nem kell lemondanom arról az életérzésről amit a fiatalság jelent. Persze nem a nevetségessé válás egy fokáról beszélek, amikor valaki a külsejében próbál lépést tartani a kamaszokkal és ettől úgy néz ki, mint egy múmia vastagra vakolva, mélyen dekoltált felsőben, óriási műkörmökkel, platina szőke hajjal, miközben a buszon törtet, hogy még az övé legyen az utolsó üres ülőhely. Szerintem mindannyian láttunk már ilyet, vagy valami hasonlót. Arról a fiatalságról beszélek, ami belülről fakad, ami nem függ ruhától, kortól. Emlékeztek a Házibuli című filmre? Vic nagymamájára Pupettre? Belőle aztán sugárzott a fiatalság, hiába volt akármennyi idős. Ráadásul a fiatalság nem keverendő össze az éretlenséggel. Nem attól fiatal valaki, hogy gátlástalanul röhörészik a moziban, meg a buszon, mások idegeire menve és nem is attól, hogy sohasem néz tükörbe, mert rajta az is jól mutat, ha papagájnak öltözik, mert ez a divat.


Miért jó fiatalnak lenni? 
Mert mi döntünk róla, hogy meddig érezzük magunkat annak és mikor adjuk fel. Ez ugyanis ott belül a lelkünkben és a szívünkben dől el. Mert fiatalok vagyunk, ha képesek vagyunk a problémákon gyorsan túllépni, lélekben regenerálódni és menni tovább, mintha mi sem történt volna. Tudunk lazán élni, bele a világba és nem foglalkozni sokat azzal ami nem jó, nem nyalogatjuk a sebeinket, mert minek dagonyázni az önsajnálatban. Ez az ami észrevétlenül múlik, mikor elkezdünk öregedni és amikor azt vesszük észre, hogy a gondolkodásunk olyan merev, mint egy őskövület, na akkor mondhatjuk azt, hogy megöregedtünk. Van akinél ez már 25 évesen bekövetkezik és van akinél még 80 évesen sem.

Miért jó fiatalnak lenni?
Mert miénk a világ, legalábbis úgy hisszük és bármit megtehetünk amit csak akarunk. De ez megint csak nem korfüggő. Úgy gondolom, hogy később is miénk lehet a világ és csak rajtunk múlik, mit teszünk és mit nem. Mondj egy olyat, amit nem tehetsz meg ha akarsz csak azért mert már nem a 20-as éveidet taposod. Már hallom is! Nem azért nem hordunk fenékig érő miniszoknyát, köldökig érő dekoltázst, mert a korunk miatt nem tehetjük meg, hanem azért mert van annyi jó érzés (erkölcsi érzék) bennünk, hogy ezt ne tegyük. De ettől még fiatalok vagyunk, csak nem vagyunk éretlenek. Mert már tudjuk, hogy nem ezen mérik a dolgot, sőt……. Amúgy ez hiányzik valakinek? Csak zárójelben írom, hogy sok fiatal sem tehetné meg, csak ők még nem ismerik a kevesebb néha több szabályt.


Miért jó fiatalnak lenni?
Mert van még időnk bőven és eszünkbe sem jut, hogy akár meg is halhatunk. Később is csak azon múlik, hogy vannak-e terveink, céljaink. Miért ne vághatnánk bele valamilyen új dologba csak azért, mert mögöttünk van néhány 10 év? Agilitásunk megint csak nem az éveink számától, sokkal inkább a gondolkodásunktól függ. Meg, hogy mennyire hat ránk a tudat, hogy 50 évesen már nem kapunk munkát és úgy kezelnek minket, mint nyugdíj-előkészítősöket, pedig hol van még a 62.

Miért jó fiatalnak lenni?
Mert mozgékonyságunk nem ismer határokat. Mert könnyen mondunk búcsút olyan dolgoknak amik már nem elégítenek ki, könnyen változtatunk élethelyzetünkön ha az nem ideális. Nem vagyunk belegyökerezve munkahelyekbe, munkakörökbe, lakókörnyezetbe, kapcsolatokba. Nem ragaszkodunk valamihez csak azért, mert már megszoktuk, nem törődünk bele, nem sodródunk, hanem kezünkbe vesszük a dolgok irányítását.


És végül azért is jó fiatalnak lenni, mert többet foglalkozunk a jelennel, mint a múlttal. Bár a nosztalgia nagyon jó és kellemes dolog, de ha azt vesszük észre, többet vagyunk a múltban, mint a jelenünkben akkor valami gond van, mert egy olyan időszakba menekülünk a problémák elől, amikor még jól éreztük magunkat. 

Tudom, hogy a fent leírtak gyakorlati megvalósítása nem mindig egyszerű és zökkenőmentes, sőt, vannak kilátástalannak tűnő helyzetek, de azt ne felejtsük el, hogy a döntés mindig a mi kezünkben van, rajtunk múlik, hogy hogyan éljük meg, dolgozzuk fel a megpróbáltatásokat.

Én továbbgurítanám Napmátkának és Szamócának a kérdést: Miért jó fiatalnak lenni?


Kép: innen, innen és innen

Tápióka-pudingos piskóta

Kaptam ajándékba egy zacskó tápiókagyönygyöt, amit sürgősen el kellett használni. Valami mást akartam belőle kihozni, mint egyszerű pudingot, hogy egy kicsit kiadósabb legyen. Azt találtam ki, hogy összedobok egy vegán piskótát és abba töltöm bele, mint egy krémet. A családom nagyon értékelte és ahogy teltek a napok egyre finomabb lett. A piskóta tésztát a PH csoda Lúgosító ételreceptek című könyvből vettem, bár egy kicsit átalakítottam. Úgy gondolom, megtartom a receptet, mert egy igazán könnyed piskóta lett belőle, pedig nincs benne tojás (Katánál találtok hasonlót.) A puding receptje Ízbolygótól származik.

Hozzávalók:

40 dkg tápiókagyöngy
0,5 l kókusztej
0,5 l rizstej
6-7 ek barna nádcukor (vagy még több ízlés szerint)
fahéj


25 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt
25 dkg durumliszt
2 dl méz
1 kk. fahéj
1 kk szódabikarbóna
1 cs. foszfátmentes borkő sütőpor
1 citrom leve
0,5 l rizstej
1 dl olaj

A tápiókagyöngyöt beáztattam hideg vízbe egy fél órára. majd hozzáöntöttem a tejeket és állandóan kevergetve elkezdtem főzni. Mikor a golyócskák szétfőttek beletettem a cukrot és megszórtam fahéjjal, majd félretettem hűlni.

A liszteket elkevertem a sütőporral és a fahéjjal, beletettem a mézet és az olajat, a citromlevet a szódabikarbónával kikevertem és ezt is hozzátettem, majd az egészet a tejjel kikevertem. Egy kerek tepsibe sütőpapírt vágtam, beleöntöttem a masszát és 160 C-os hőlégkeveréses sütőben 40 percig sütöttem. 
Meg kellett volna várni míg a süti teljesen kihűl, de nekem nem volt türelmem, úgyhogy langyosan kettévágtam, ennek az lett az eredménye, hogy kicsit tört, de azért megbirkóztam vele. A pudinggal megkentem, majd rátettem a piskóta másik felét és a tetejére kentem a maradék krémet. Megszórtam kókuszreszelékkel, kókuszszeletekkel és egy kis fahéjjal, majd egy éjszakára a hűtőbe tettem. 

Vegán bukta

Ez az októberi első bejegyzésem. Nagyon szégyellem! Ráadásul csatlakoztam a Vegéthó kezdeményezéshez is, ami azt jelenti, hogy ha teljesíteni szeretném igen csak bele kellene húznom. Mindenkitől elnézést kérek, aki számít rám és az utóbbi időben csalódnia kellett bennem. Azért is bocsi, mert nem tudom olvasni sem a blogokat, így aztán nem is kommentelek, de bepótolom majd, megígérem. Ez olyan lesz, mint amikor először ráleltem a gasztroblogokra. Napokat töltöttem azzal, hogy a nekem tetsző oldalakat végignéztem (volt akinél több 100 bejegyzést) és nagyon élveztem, hogy olyan sok recept vár elolvasásra és én elmélyedhetek bennük. 
Most arról van szó, hogy megpróbálok egy hátsóval több lovat megülni, de bármilyen nagy is ez a bizonyos testrészem (ezt tutira a blogírásnak köszönhetem), nem megy tökéletesen. Hol itt, hol ott elcsúszom egy kicsit. Most itt. Igyekszem, versenyt futok az idővel (gondolom ez sokak számára ismerős), de azért valamiről általában le kell mondanom. Most erről. De már látom az alagút végét és megint itt leszek rendszeresen. Remélem, mert nagyon élvezem az írást is és az olvasgatást is, meg hiányoztok is na. Sok kedves embert ismertem itt meg, akikkel jól esik beszélgetni, véleményt cserélni kajákról, meg minden másról. Jó, hogy mindig van valami amihez lehet és érdemes csatlakozni, olyan kezdeményezések amik jobbá teszik szűkebb világunkat. 
Na de, ha már itt vagyok, bele is vágok, van ugyanis néhány recept a tarsolyomban.
Legyen az első egy bukta, amit ma sütöttem, természetesen vegán változatban.

Hozzávalók:

30 dkg BL 80 kenyérliszt
10 dkg teljeskiőrlésű tönkölybúza liszt
10 dkg tönkölybúza fehérliszt+ 1 ek
2,5 dkg élesztő
2,5 dl langyos rizstej
2 ek szójajoghurt
1 csipet só
1 dl olaj
6 ek barna nádcukor

szilvalekvár
olvasztott pálmazsír

Az élesztőt 1 dl langyos tejben 1 tk cukorral és 1 tk liszttel elkevertem és megvártam míg felfut. Mivel most elég hűvös van, letakartam és betettem a 40 C-ra felmelegített és kikapcsolt sütőbe. Közben a liszteket elkevertem a sóval, a cukorral, közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem az olajat, a szobahőmérsékletű joghurtot és a felfutott élesztőt és rugalmas tésztát dagasztottam. Nekem még felvett 1 ek lisztet, kicsit lágy lett, de nem is baj, mert most nem kenyeret sütöttem. Áttettem egy kiolajozott tálba, megszórtam a tetejét kis liszttel letakartam és ezt is betettem a kikapcsolt sütőbe kelni. 20 perc után egyszer átgyúrtam, megint megszórtam liszttel a tetejét és duplájára kelesztettem, közel 1 óra alatt. Lisztezett deszkára borítottam, 0,5 cm-es téglalapot nyújtottam és 18 téglalapot vágtam belőle. Kicsit megnyújtottam kézzel és mindegyikbe 1 púpozott tk szilvalekvárt tettem, majd feltekertem. (Ha kemény szilvalekvárunk van, nem fog kifolyni, de ha lágy a lekvár akkor a két szélét be kell hajtani mielőtt feltekernénk.) Minden darabot oldalt és a tetején megkentem az olvasztott pálmazsírral (hogy könnyű legyen szétválasztani) és kizsírozott tepsibe tettem úgy, hogy 1-1,5 cm maradt köztük. A tepsiben még 20 percig kelesztettem, amíg előmelegítettem a sütőt 160 C-ra (hőlégkeverésen). Nekem 30 perc alatt sült meg, az utolsó 5 percben megkentem a tetejét cukrozott langyos rizstejjel. 
Nagyon finom lett és már el is fogyott. Legközelebb utasításra, dupláznom kell az adagot!